Gyakori keresési kifejezések

A kert nemcsak a növények számára jelenthet otthont, hanem számos hasznos élőlény is ideális környezetre találhat benne. Segítséget nyújthatunk a vadméheknek és poszméheknek, a varangyoknak és gyíkoknak, valamint az olyan emlősöknek is, mint a sünök, nyestek és menyétek – és természetesen a madaraknak –, hogy megfelelő búvóhelyet találjanak a kertben. Megmutatjuk, milyen egyszerű lépésekkel támogathatók ezek a hasznos élőlények, és hogyan tehető a kert valódi menedékké számukra.

Közép-Európában több mint 500 méhfaj él.
Megkülönböztetünk többek között háziméheket, szabóméheket, homokméheket, selyemméheket, laposméheket, fűrészméheket és gyűjtőméheket. A háziméhek kivételével az összes többi fajt vadméhnek nevezzük.
A vadméhek a háziméhek mellett kulcsszerepet játszanak a növények beporzásában. Ha a közelben nincsenek méhcsaládok, a vadméhek és a poszméhek veszik át a kertjeink növényeinek beporzását – például a bogyós bokrokét, az almafákét vagy a napraforgóét.
A vadméhek többsége magányosan él. Csőszerű fészkeket alakítanak ki üreges szárakban, korhadó fában vagy növényi maradványokban, de akár a falak repedéseiben is megtelepedhetnek.
A vadméhek kedvelik a meleget. A hőleadás miatt gyakran vonzódnak az emberi épületekhez, ugyanakkor nem félnek az embertől, és nem agresszívek. Éppen ezért kiválóan megfigyelhetők a kertben.
Sajnos a vadméhek is az veszélyeztetett rovarfajok közé tartoznak. Az elmúlt 20-30 évben állományuk jelentősen csökkent. Ennek oka elsősorban a megfelelő táplálékforrások hiánya, valamint az, hogy egyre kevesebb a fészkelő- és telelőhely számukra.
Az alábbi növények fészkelőhelyként szolgálnak, és elősegítik a vadméhek megtelepedését:
Egyes vadméhfajok kifejezetten bizonyos növényekre specializálódtak, amelyek biztosítják számukra a szükséges táplálékot, és nem tudnak más virágzó növényekre áttérni.
Az élőhelyek tudatos támogatásával visszatérhet a növényvilág sokfélesége, amely ismét megfelelő táplálékforrást nyújt a vadméhek számára.
Hasznos tippek
Növénybeporzók

A vadméhek megtelepedésének támogatásához a saját kertben az alábbi lépések tehetők meg:
A vadméhek fajgazdagsága rendkívül nagy, és az egyes fajok eltérő fészkelőhelyeket részesítenek előnyben. Az alábbi megoldásokkal egyszerűen alakítható ki számukra megfelelő élőhely a kertben.
Fészkelőhelyek korhadó fában élő fajok számára
Egyes vadméhek korhadó fában alakítják ki fészkeiket. A kertben hagyott korhadt fa, ágmaradványok vagy farönkök vonzó élőhelyet jelentenek számukra. A farakások is kifejezetten kedveltek.
Ezért a korhadó fát lehetőség szerint ne távolítsuk el, hanem egy védett, nyugodt helyen gyűjtsük össze a kertben.
Fészkelőhelyek üreglakó fajok számára
Ezek a vadméhek üreges szárakban, ágakban és gallyakban fészkelnek.
Egy egyszerű rovarhotelhez vágjunk fel 1-1,5 cm átmérőjű bambuszrudakat egyforma hosszúságú darabokra, majd helyezzük őket például egy konzervdobozba. A szél és az eső elleni védelem érdekében rögzítsünk a doboz fölé egy kartonból készült kis tetőt.
A bambusz mellett alkalmasak még:
Jó tapasztalatok vannak tölgy- és kőrisfa rönkökkel is. Ezekbe különböző átmérőjű (2-8 mm) furatokat készíthetünk, majd fedett, esőtől védett helyre állíthatjuk őket.
Fészkelőhelyek fásodó szárú növényekben élő fajok számára
Az olyan növények, mint az ökörfarkkóró, a málna, a szeder vagy a vadrózsa, fásodó szárakkal és belső bélrésszel rendelkeznek. Ezeket a szárakat metszőollóval visszavágva a vadméhek könnyen hozzáférnek a bélrészhez.
A levágott hajtásokat függőlegesen a kerítéshez is rögzíthetjük, így további természetes fészkelőhelyeket biztosíthatunk számukra.
Kártevőket fogyasztó állatok

Érdekességek a gyíkokról
A gyíkok a hasznos élőlények közé tartoznak. Táplálékuk többek között levéltetvekből, kabócákból, hangyákból, legyekből, szöcskékből, pókokból és százlábúakból áll. Ha a kertben megfelelő élőhelyet biztosítunk számukra, jelentősen hozzájárulhatnak a kártevők természetes visszaszorításához.
Sajnos a gyíkok egy része ma már a veszélyeztetett fajok közé tartozik. Élőhelyeik a túlzottan gondozott kertekből és a művelt tájból egyre inkább kiszorulnak. A fűnyíró különösen nagy veszélyt jelent számukra: a gyepeket gyakran túl alacsonyra vágják, ami sérüléseket okozhat. Emellett a háziállatok – például a macskák – is vadásznak rájuk.
A gyíkok hidegvérű állatok, ezért a napsütötte, nyugodt helyeket kedvelik. Félénk természetük miatt sok búvóhelyre van szükségük, valamint megfelelő telelőhelyekre, ahol a hőmérséklet nem süllyed fagypont alá.
Nyugodt, napos helyek kialakítása
A felmelegedéshez a gyíkok előszeretettel keresnek meleg köveket. Érdemes ezért kőrakásokat kialakítani a kertben. A kövek legyenek laposak, különböző méretűek, és homokkal vagy kaviccsal legyenek egymáshoz rögzítve.
Az ilyen élőhelyeket lehetőség szerint csendes, félreeső helyre tervezzük. Ha a terület túl árnyékos, a környező bokrok visszavágásával több fényt engedhetünk be. Fás kertekben is fontos, hogy maradjanak nyitott, napos foltok, mert a gyíkok különösen a világos területeket kedvelik.
Búvóhelyek biztosítása
Védett helyeken alakítsunk ki ágakból, gyökérdarabokból álló rakásokat, amelyek kiváló búvóhelyet nyújtanak. Fontos szem előtt tartani, hogy ezek az anyagok idővel lebomlanak, ezért rendszeresen pótolni kell őket.
Az utak és árkok menti benőtt területeket csak ritkán kaszáljuk. A kert szélén meghagyott, régi fű és növényzet szintén értékes menedéket jelent a gyíkok számára.
Tojásrakó helyek kialakítása
Készítsünk kerti hulladékból, levelekből és ágakból álló halmokat, lehetőleg erdők vagy vízfolyások közelében. Ezeket félárnyékos helyre érdemes elhelyezni.
Mivel a gyíkok szívesen telepednek meg régi farakásokban, az ilyen kupacokat égetés előtt mindig át kell rendezni. Ellenkező esetben az állatok a tűzben elpusztulhatnak.
Hasznos segítőtárs a kertben

Érdekességek a sünökről
A sünök az emlősök közé tartoznak. Európában a legelterjedtebb faj a nyugati sün. Rovarevőként a kert egyik leghasznosabb lakója: éjszaka aktív, és nagy lelkesedéssel járja be az ágyásokat. Táplálékát főként rovarok, lárvák és gyűrűsférgek alkotják, de különösen kedveli a csigákat.
A sünök elsősorban a száraz élőhelyeket részesítik előnyben. Megtalálhatók ritkás erdőkben, legelőkön és kertekben is. Általában saját üregeket ásnak, amelyek pihenőhelyként szolgálnak számukra. Hűvösebb területeken téli álmot alszanak.
Hogyan segíthetünk a sünöknek?
Bár a sün vadon élő állat, egyre gyakrabban választ élőhelyet az ember közvetlen közelében. Ha a kert elegendő táplálékot és megfelelő búvóhelyeket kínál, a sünök jól érzik magukat benne.
A komposzthalmok ideálisak számukra, mivel egyszerre jelentenek táplálékforrást és menedéket. Fontos azonban, hogy a sün könnyen hozzáférhessen a komposzthoz – az akadálymentes, nyitott területek a legalkalmasabbak.
Alternatív megoldásként a kert egy védett részén kialakítható egy halom avar, gallyak és kaszált fű felhasználásával.
Ha sün él a kertben, lehetőség szerint kerüljük a kerti hulladék égetését. Amennyiben ez mégis elkerülhetetlen, az anyagot előtte alaposan át kell forgatni, hogy megbizonyosodjunk arról: nem rejtőzik benne sün.
Egerek ellen

A ragadozó madarak segítenek környezetünket mentesen tartani az egerektől és más rágcsálóktól. A vadászat megkönnyítéséhez érdemes leshelyeket (ülőrudakat) kialakítani számukra a kertben.
Különösen télen fontos ez: a baglyoknak és más ragadozó madaraknak takarékoskodniuk kell az energiával, a zsákmány keresése közbeni körözés sok erőt igényel. A hideg hónapokban ezért nagyobb mértékben támaszkodnak a jól elhelyezett leshelyekre.
Mire figyeljünk a leshely kialakításakor?
Minél magasabban helyezkedik el az ülőrúd, annál nagyobb területet tud a ragadozó megfigyelni. Ezért a szerkezet legyen legalább 2 méter magas.
Fontos, hogy az oszlop stabilan rögzített legyen a talajban, ne mozogjon. Anyagként a fa a legideálisabb, de egy hosszú fémrúd is megfelelő lehet.
Rögzítés
Lehetőleg ne verjük le az oszlopot kalapáccsal vagy más nehéz szerszámmal, mert a fa megrepedhet. A legjobb megoldás, ha 40-50 cm mély gödröt ásunk, az oszlopot belehelyezzük, majd a földet visszatöltjük és alaposan tömörítjük.
Az oszlop alsó részét érdemes favédő szerrel impregnálni, hogy tartósabb legyen.
Az ülőrúd kialakítása
Az oszlop tetejére egy keresztirányú rúd kerül. Ez legyen nem gyalult, hogy a madár kényelmesen tudjon rajta megülni.
Ajánlott méretek:
Szükség esetén a keresztirányú rudat sarokvassal is meg lehet erősíteni.
További érdekes témák
A természet ereje a kertben
COMPO BIO termékek a kertészkedéshez