Fenntartható kertészkedés – 10 praktikus tipp

Paradoxon: a kertünkben lévő növények a szén-dioxidot oxigénné alakítják, miközben a gondozásuk során gyakran olyan elektromos eszközökre támaszkodunk, amelyek éppen az ellenkező irányba hatnak. A technológiai fejlődés kétségtelenül fontos – kényelmesebbé is teszi a mindennapokat. Az elektromos fűnyírók, sövényvágók vagy lombfúvók sok esetben valóban nagy segítséget jelentenek.

Ugyanakkor érdemes a másik oldalt is szem előtt tartani: amikor ezeknél a munkáknál saját izomerőnket használjuk, nemcsak a környezetért teszünk, hanem a saját testünknek is jót. Ráadásul a szomszédsági harmónia is könnyebben megőrizhető – ezek az eszközök ugyanis gyakran jelentős zajterheléssel járnak.

Ha már a szomszédokról van szó: a nagyobb kerti eszközök közös beszerzése és megosztott használata is jó megoldás lehet. Így nemcsak pénz, hanem hely és értékes erőforrások is megtakaríthatók.

Legyen szó virágtartókról, kerti bútorokról vagy öntözőkannákról: a műanyag tárgyak kültéri használatra sok szempontból praktikusak. Ugyanakkor a kőolaj alapú gyártás és az akár évszázadokig tartó lebomlási folyamat erős érvet jelent amellett, hogy a műanyagnak lehetőség szerint ne a kertben legyen a helye.

Amennyiben mégis műanyag használata mellett születik döntés, érdemes megvizsgálni az alternatívákat: létezik-e újrahasznosított anyagból készült megoldás? Ez a szemlélet nemcsak a kerti eszközökre, hanem a virágföldek és növényvédő készítmények csomagolására is igaz. A legjobb választás azok a termékek, amelyeknél a csomagolás újrahasznosíthatósága is része a fenntartható, körforgásos gondolkodásnak.

További lehetőség a meglévő tárgyak új funkcióval való felruházása, vagyis az upcycling. Egy kiürült konzervdoboz például könnyedén átalakítható virágtartóvá, egy már nem használt deszka pedig kerti pad alapjául szolgálhat. Így nemcsak hulladék csökken, hanem egyedi, kreatív megoldások is születnek a kertben.

Legyen szó rózsáról vagy hortenziáról, balkonládába vagy ágyásba ültetett növényről: csak a megfelelő helyen képes igazán jól fejlődni, és hosszú távon örömet okozni. Ha például egy árnyékkedvelő növény napos fekvésbe kerül, jóval több öntözést igényel, mintha számára ideális, félárnyékos környezetben növekedne. Ez nemcsak nagyobb vízfelhasználással jár, hanem több gondoskodást is igényel.

Különösen erkélyeken válhat ez nyáron komoly feladattá. Emellett számos olyan növény létezik, amely kifejezetten rosszul viseli az erős napsugárzást. Ide tartoznak például a fuksziák, a medvehagyma vagy a nebáncsvirág. Ezek esetében a tűző nap inkább árt, mint használ – ami sem a növénynek, sem a kert gondozójának nem előnyös.

Éppen ezért ültetés előtt érdemes átgondolni, hogy az adott növény inkább árnyékos, félárnyékos vagy napos fekvést igényel. A megfelelő elhelyezés nemcsak a növény egészségét támogatja, hanem a víz- és erőforrás-felhasználást is csökkenti, így a kertészkedés fenntarthatóbbá válik.

Érdemes a meglévő talajviszonyokat is figyelembe venni: megfelelnek-e az adott növény igényeinek? Ha ugyanis az alap nem megfelelő, egy évelő növény sem tud hosszú távon fejlődni és örömet okozni.

A fenntartható kertészkedéssel kapcsolatban rögtön két fontos kérdés merül fel: honnan származik a víz, és hogyan történik az öntözés? A környezet szempontjából az a legkedvezőbb megoldás, ha minél több esővizet gyűjtünk össze – például esővízgyűjtő tartályban –, és azt használjuk fel az öntözéshez.

Az öntözés ideális időpontja a kora reggel, amikor a párolgás még viszonylag alacsony. Érdemes úgy öntözni, hogy a levelekre a lehető legkevesebb víz kerüljön, a vizet inkább közvetlenül a talajra juttassuk. A leveleken megmaradó víz ugyanis nem enyhíti a növények vízhiányát, viszont növeli a gombás betegségek és a napégés kockázatát.

Ha az öntözések között hagyjuk a talajt kissé kiszáradni, majd ezt követően alaposan megöntözzük, csökkenthető a vízfelhasználás, miközben a gyökérzet fejlődése is támogatást kap. A talajtakarás – például mulcs vagy hasonló talajvédő anyagok alkalmazása – tovább mérsékli a víz párolgását, és pozitív hatással van a víz hatékony felhasználására.

A fedetlen talajfelületek nemcsak kiszáradáshoz, hanem a termőtalaj eróziójához is vezethetnek. Éppen ezért érdemes talajtakaró növényeket ültetni, vagy mulcsréteget kialakítani. A fűnyesedékből, lehullott levelekből vagy növényi maradványokból álló védőréteg nemcsak segít megőrizni a talaj nedvességtartalmát és védi a kiszáradástól, hanem hozzájárul a humuszképződéshez is, miközben gátolja a gyomok terjedését.

A természetközeli kertek jó példát mutatnak: ezekben gyakran elsősorban hasznos növények és vadon élő fajok fejlődnek, nem pedig gyomok. Ez is arra emlékeztet, hogy érdemes tudatosan bánni erőforrásainkkal, és értékelni a természetes egyensúly működését.

A házi komposztálás fenntartható megoldás, hiszen a körforgásos gazdálkodás szellemében tápanyagban gazdag szerves anyag készül a zöldhulladékból. A komposzt javítja a talaj szerkezetét, és az alapanyagoktól, illetve tápanyagtartalomtól függően kiváló természetes tápanyag-utánpótlásként szolgálhat virág- és zöldségágyásokban egyaránt.

A komposztáló kiválasztásánál is érdemes a fenntarthatóságot szem előtt tartani: a természetes anyagokból, például fából készült komposztálók környezetbarátabb alternatívát jelentenek, mint a műanyag kivitelű megoldások.

Egyre több állatfaj számára jelent kihívást megfelelő táplálékot és élőhelyet találni. A biológiai sokféleség megőrzése érdekében ezért a növényvásárlás során érdemes körültekintően dönteni, és előnyben részesíteni az őshonos, egyszerű virágú fajtákat a telt virágokkal szemben. Ezek biztosítják ugyanis azt a nektárt és virágport, amelyre a rovaroknak a túléléshez szükségük van.

A madarak, a kisebb emlősök és más hasznos élőlények különösen jól érzik magukat a természetesebb, kevésbé „túlápolt” kertekben, ahol több a búvóhely és a változatos növényzet. Ideális esetben a kert kialakítása során arra is érdemes törekedni, hogy az év minden szakában találjanak virágzó növényeket. Ennek előnyeit nemcsak az élővilág élvezi, hanem maga a kert is kiegyensúlyozottabbá, ellenállóbbá válik.